Az egyesület táncosai Horná Marikovában

Miután a  Záriečanka Folklórcsoport májusi, magyarországi körútja során Tótkomlóson is járt, júliusban rajtunk volt a sor, hogy kiskőrösi és kistarcsai útitársakkal kiegészülve meglátogassuk őket.

Hetekig tartó készülődés után július 14-én eljött az indulás napja.

Reggel 6, fáradt szemek, ruhazsákok, táskák és bőröndök amerre néz az ember. Indulás a több mint 500km-es utazásra.

Amikor busszal utazunk valahova annak mindig sajátos hangulata van. Indulást követően előkerülnek a saját kézzel sütött finomságok és a szíverősítő az utazás veszélytelen megvalósulása érdekében. Garantált a jókedv, mindenki izgatott és várakozásokkal teli az utazást illetően. Így volt ez most is.

A célállomás helyszínére a koraesti órákban érkeztünk. Házigazdáink óriási vendégszeretete szinte azonnal magával ragadott minket.
A hangulatot a helyiek által kínált rövid vagy kevésbé rövid italok sokasága alapozta meg.
A tájjellegű vacsora elfogyasztása után a látogatásból egy kisebb "táncos est" kerekedett.
A vágbesztercei szállás elfoglalása után ki-ki megtalálta a saját részére megfelelő kikapcsolódást, legyen szó a város éjszakai életének felfedezéséről, kártyapartyról vagy kötetlen beszélgetésről.
Bőséges reggeli reggel 8-kor, minden mi szem-szájnak ingere. A nap folytatásaképp vendéglátóink a csehországi Lidečkoba kalauzoltak minket. Remek hangulatú község a dimbes-dombos vidéken, ami többek közt egy helyi betlehemes különlegességnek biztosít otthont. Mi is meglátogattuk a látványosságot, mely során lehetőségünk volt elcsendesedni a meghitt környezetben.

Következő mozzanatként a község polgármestere vendégelt meg minket majd rövid sétát tett velünk a faluban. A kitartóbbak az egyik helyi legendához kötődő "Ördög-sziklák"-hoz látogattak el, a hőséget nehezebben viselők árnyékos helyen kerestek menedéket.

A túra zárásaként a záriečieiek készültek nekünk vacsorával és mulatsággal. A vigadalom és a másnapi fellépésre hangolódás estéje volt ez.  A helyi néptánccsoport zenekara szlovák és magyar dalokkal teremtett rendkívül kellemes hangulatot. A kimerítő nap ellenére sem maradhatott el a csapatépítő közös éneklés, táncolás melyek az egyes esetekben előforduló nyelvi nehézségeket is semmissé tették, még egy rövidebb tánctanításban is részesülhettünk.
A nap végén az elalvás senkinek sem jelentett problémát.

A fellépés reggelén jobban beférkőzött a levegőbe a stressz, a várakozás és az izgalom.
Minden rendben lesz a technikával? Hogy fogad minket majd a közönség azon része aki tudja, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk és hogy az, amelyik azt sem tudja hol van Tótkomlós?
Megtaláljuk helyünket ebben a jubileumi, egész napos rendezvényben egyedüli külföldi csoportként? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztattak bennünket legbelül, akkor is ha ezeknek nem feltétlenül adtunk hangot.

A fellépés helyszínére érkezve egyből átjárt minket a fesztivál szelleme. Ehhez a népi kirakodóvásár is hozzásegített bennünket melyen a tótkomlósi szlovákságnak is külön sátor volt fenntartva. Az idelátogató, kulináris élményeket keresők természetesen városunkra jellemző ínyencségeket kóstolhattak, míg a népi kultúra iránt érdeklődők ebbe kaphattak betekintést. Örömmel láttuk, hogy mindkettőre van igény.

A színpadbejárást és a "kötelező" közös fotókat követően helyi ételekkel, és a hatalmas hőségben rendkívül jóleső hűtött kofolával oldottuk a hangulatot a műsor kezdetéig.

Beöltözést követően meglestük a többi együttes műsorát és lelkiekben készültünk a sajátunkra. Akárhányszor léptünk már fel, bármekkora közönség előtt, bármilyen rendezvényen, mindig a legjobbat akarjuk nyújtani. Ez egyben magával hozza azt a stresszt is, ami ehhez minél közelebb visz minket.

Az összes kellemetlen érzésért, izgulásáért, izzadásért, fáradtságért, a ráfordított időért, a több hónapon keresztül tartó szervezésért kárpótolt minket az, amit műsorunk második felében a színpadon, a minket néző közönségtől tapasztaltunk: hatalmasra nyílt szemek, mosolyok, meglepődöttség, boldog arcok, ujjongás, hatalmas taps.

Amennyire különleges és sajátos érzés volt nekünk a szlovák gyökereinkhez kötődő kultúránkat nekik bemutatni, pont ugyanannyira nyitottan és ugyanakkora örömmel fogadta ezt a közönség.
Rengeteg ember jött oda gratulálni és osztotta meg saját érzelmeit azzal kapcsolatban, hogy mit jelent neki az, hogy egy ilyen messziről érkezett csoport a saját kultúrájából hozott szlovák dalokat énekel és ezekre táncol.

A műsor után készített csoportkép magáért beszél.

A este további részében a fáradt gőz kiengedése volt a főszerepben, "Ereszd el a hajamat, hadd mulatom magamat!" jeligére, melynek következtében ki később, ki hamarabb hajtotta nyugovóra fejét.

A hazaindulás napja, reggel 8, fáradt, de megbánásról egyáltalán nem árulkodó szemek és természetesen ruhazsákok és bőröndök mindenfele.

Az elfogyasztott reggeli után vegyes érzelmekkel indultunk útnak hazafelé, hiszen szívesen maradtunk volna még. Hazafelé jövet a maradandó élmények és történések átbeszélésével és felidézésével töltöttük az időt, mely segített fokozatosan visszarázódni a mindennapok közé, így az este folyamán hazaérkezve nyugodt szívvel váltunk el egymástól, várva a következő kirándulást.

A kiutazásunk nem valósulhatott volna meg és ezt a sok közös élményt nem élhettük volna meg a támogatóink nélkül. A legőszintébb köszönet illeti őket: 

A Komlósi Szlovákokért - Za komlóšských slovákov Alapítvány

Magyarországi Szlovák Szervezetek Uniója - Szövetsége Tótkomlós

Tótkomlós Város Önkormányzata

Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. 

Magyarországi Szlovákok Szövetsége Közhasznú Alapítvány

Országos Szlovák Önkormányzat

                             Füredi Ákos